Vajon hány kalóriát égetek el, amíg elhordom innen ezt a kupac sittet? Lapát, talicska, konténer, porfelhő. Na most, ha a talicskát mindig a konténer feljáratánál ürítem ki, akkor egy idő után torlaszt emelek magam és a konténer üres területei közé. Gyors tereprendezés, aztán a következő körben nekifutásból, nagy lendülettel fel a rámpán, át a törmelékhegyen, talicskát billent, sittet szór, porfelhő. A lendület túl nagy, persze, a súly túl nehéz, borulok én is a sitt után, át a talicska két lába között bele törmelékbe. Szutyejevre kell gondolnom, amíg köpködöm a cementet, meg a macskákra, akik lisztbe ugrottak az egér után és fehérek lettek. Rázom én is a sörényem, a gumi kiesett, nem fogok utána kotorászni, ott egye meg a fene. Nem baj, még van kettő, Milivel majd megosztozunk, neki úgyis csak sportnapokon kell. Mászok kifelé szürkén és nyögdécselve a nyűves konténerből, rángatom magam után a nyűves talicskát. Szomszéd nagyika áll a bejárónkon, engem néz, a szürke bozontomat, a szürke térdnadrágom alól csordogáló sáros vércsíkot, a konténer elé kiebrudalt, horpadt talicskát. ” Látom, ma is szorgalmasak vagytok” mondja, azzal a kezembe nyom egy zacskó almát, megfordul és elmegy.
Kommentek